Vámpírok napjainkban

Vámpírok napjainkban

Tényleg, vannak-e vámpírok egyáltalán vagy csak úgy félnek, reszketnek az emberek a semmitõl? „Ki tudja” – mondhatnánk, de nem mondjuk, mert tudnunk kell, hogy igen is vannak vámpírok. A helyzet azonban nem ennyire egyszerû, hisz köztünk is élnek. Természetesen nem azt mondom, hogy pont a szomszédunk a vámpír. Lehet, hogy nem is kell olyan messzire menni, mert esetleg pont a családunkban van egy közülük.


Ezeket az embereket energiavámpíroknak nevezzük. Legalább annyira veszélyesek, mint a másik fajta, az úgymond igazi. Ez csak annyira veszélyes, hogy gyógyíthatatlan betegséget szerezhetünk általa. Vegyük ezt nagyon komolyan. Szerintem mindenkinek joga van ezekhez az információkhoz. Vagy esetleg mégsem? Na meg ha már tudjuk, hogy vannak vámpírok, mert vannak és voltak is, tudnunk kell a védekezést ellenük. Egyszerûen jogunk van hozzá. Miért is? Azért, mert ezek a lények egy olyan típust képviselnek, akiknek feltétlenül ölniük kell rendellenes létezésük miatt. Nekünk pedig meg kell védenünk magunkat ellenük. Annak, hogy ezek a lények léteznek, már az idõszámítás elõtt 2000 körül íródott egyiptomi halottas könyvek is tanúbizonyságát teszik.


A vámpírokról tudnunk kell, hogy a Lugosi Béla-féle hollywoodi vicsorgó, fekete köpenyes hosszú fogú, vérívó, harapó vámpír típus nem létezik. Bármennyire is szeretnék az emberekkel az olyan idióta dolgokat elfogadtatni, mint a talán látott Penge címû film. Na meg azt is tudni kell, hogy ezek a lények, ha már ebben a formájukban léteznének is, legalább annyira lennének vonzóak és szexisek, mint a vérivó menyét. A filmekben ugyanolyan eszetlen dolgokat eszelnek ki errõl a kérdésrõl, mint az írott médiában. Egyre megy nekik. Ha már a spiritualitás oly távol esik tõlük, mint Makó Jeruzsálemtõl, legalább hadd borzolják a kedélyeket.


Szeretnék belénk ültetni a félelmet. Hallottam már néhány embertõl olyan buta dolgot is, hogy némely emberek szeretnek félni. Ezért nézik az ilyen filmeket. Azonban igencsak kíváncsi lennék arra, hogy mit szólnának ahhoz, ha valóban megjelenne elõttük egy igazi démon. Akkor talán megismernék az igazi csontig hatoló félelmet. Garantálom, soha nem vágynának utána. Ellenkezõleg. Szeretnék, ha örökre kitörölhetnék az életükbõl.


Ezek után pedig nézzük csak meg, hogy mi is a vámpír. A vámpír nem más, mint egy olyan ember, aki az elsõ halál állapota után, a második halált nem tudja egyenlõre megélni. Tudom, kicsit fura amit írok, de így van. A halál nem egy olyan egyszerû folyamat, ahogy azt az emberek elképzelik. Azt azonban tudomásul kell vennem, hogy a fizikai síkról való eltávozást nem tanítják az embereknek. Gondolják, megy az magától is. Hát kérem tisztelettel nem. Itt ugyanis egy létforma váltásról van szó. A durva fizikai síkról való eltávozás csak a test halálát jelenti és nem a lélekét. Mert hogy az halhatatlan. Ez egy olyan kardinális kérdés, amirõl fölösleges vitát nyitni. Ezt csak egy materialista ember tehetné meg, merõ tudatlanságát bizonyítván. Akkor pedig most jól megvilágítván a helyzetet, arról van szó, hogy a test gazdája a vámpíri állapotban még mindig szorosan kötõdik az éteri testtel a durva fizikai testhez. Tehát ilyenkor van az, hogy mindent lát, érzékel és ha az ún. halálból visszahozzák, mindenre emlékezvén, elmeséli azokat a történéseket, amelyeket úgymond kívülrõl látott. Ezt az állapotot természetesen mindannyian átéljük majd, ám azt hamarosan magunk mögött hagyjuk és elindulunk a halál következõ fázisához. Az egyiptomi testvéreink abban az idõben úgy gondolták, hogy az emberben két lélek lakozik. Az egyiket Ká-nak, míg a másikat Bá-nak nevezték. A gazdag emberek ismervén ezeket a folyamatokat, bele-értve természetesen a fáraókat is, elhatározták, hogy meghosszabbítják természetellenes életüket. Ezért aztán létrehoztak egy erre specializálódott papi kasztot, mely a Ká-pap nevet kapta. Az õ feladatuk volt ezeknek a félhalottaknak a táplálása. Ez pedig úgy ment végbe, hogy belsõségeket fõztek nekik. Igen. Ugyanis ezek tartalmazzák a legtöbb éteri energiát, amelybõl táplálkoztak.


Egyiptom egyik tragédiája az volt, hogy a Ká-papok e rendellenes létforma fenntartásáért hatalmas összegeket kértek és kaptak. Amikor pedig elfogyott a pénz, elkezdõdött a halott kálváriája. Ekkor a vámpír elkezdett a sírtól egyre távolabbi helyre ,,menni”. Utazása közben aztán érdekes táplálékot talált, mely nem volt más, mint vizelet és ürülék. Ez lett hát a vámpír létének fenntartója. Ezzel most már lerántottam a hollywoodi vámpírság valótlanságáról szóló történetet. Most pedig nézzük csak azokat, akik közöttünk élnek. Ezeket az embereket ód-vámpíroknak nevezik. Ezek azok az emberek, akik közelében rosszul érezzük magunkat, sõt elõfordul az is, hogy olyan érzésünk van, hogy szinte összeroppanunk. Mindez elõfordulhat a számunkra egy ideig szimpatikus emberek közelében is. Ezek ellen az emberek ellen kell leginkább védekeznünk, hisz különben betegek leszünk. Az ilyen típusú betegségek a fizikai test bármely részén kialakulhatnak.


A leginkább biztos védelem ez ellen az emberek ellen a lelki stabilitásunk és a gondolkodásunk tisztasága. Ugyanis ilyenkor a bennünket körülvevõ energetikai burok oly stabil, hogy azon egyetlen ilyen lény sem képes áthatolni. Ami viszont az ilyen lények energetikai támadásait biztos sikerre vezeti, az az, ha önbizalom hiányban és szomorúságban szenvedünk. Ekkor ezeknek az embereknek vagy esetleg az igazi vámpíroknak biztos prédájává válunk. Ennyi információ már elegendõ ahhoz, hogy mindenki eldönthesse akar e áldozat lenni és ha úgy dönt, hogy nem, akkor a legbiztosabb védelmet is a kezébe adtam.


Bodor Ernõ




Copyright © 2009 Ezoterikus Tanok Egyháza